szólj hozzá(nk): Színház üzenőfal
Vissza a témákhoz
-
Radnóti
-
Hozzászólás időpontja: 2009. 05. 17., 23:30 írta Tóth Nikolett
-
Most jöttem az 'Úgy éltem életem' című előadásról, és nagyon jó volt! Néhol mosolyogtató, néhol elképesztően komoly jelenetek voltak, a vége pedig...megérte megnézni. És még a versek is ismerősek voltak gimnáziumból. :D
Azokból az előadásokból amiket láttam, még a Zsákutca tetszett nagyon. Hihetetlen, hogy két szereplő is mennyire "elég" egy darabhoz. Kicsit emlékeztetett a 'Kísérlet' című filmhez, abból a szempontból, hogy a mesterséges környezet ott is milyen dolgokat volt képes kihozni az emberből. Azt hiszem közel másfél órás volt az előadás, mégis hamar elszállt, nem tűnt annyinak.
-
-
Halálkemény
-
Hozzászólás időpontja: 2009. 04. 24., 18:16 írta Nagy Berni
-
Ez az előadás valóban halálkemény volt. :-) Fergetegesen jól éreztem magam, a végén már sírtam a röhögéstől. Akik szeretik a Die Hard filmeket, azoknak alap, kötelező :-), de akik nem ismerik, azok is nagyon jól fognak szórakozni, mert a darab magában is megáll. A színészek hihetetlenül jók, és külön gratulálok a díszlettervezőknek, mert nagyon sokmindent kihoztak ebből a minimáldíszletből. Még a zenei betétek is megállták a helyüket a darabban. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Kár, h csak júniusban lesz legközelebb és akkor is az utolsó előadás :-((
-
-
After The End
-
Hozzászólás időpontja: 2009. 01. 30., 18:53 írta Szabó Botond
-
Csatlakozom Péterhez, egyszerűen hihetetlen, milyen szinten beszippantja az embert ez a darab. Teljességgel úgy érzi az ember, mintha ő is ott lenne a szereplők mellett, bezárva, kiút nélkül, kiszolgáltatva.
A másik megdöbbentő dolog az volt számomra, hogy mennyire életközeli és hihető volt a történet és ennek előadásmódja. Mark karaktere egy kissé visszahúzódó, magának való, zárkózott embert mutat be - és ezen belül, hogy milyen veszélyes lehet, ha valaki harminc-negyven évesen sem képes valamilyen szinten szocializálódni, aki a saját kis világában él és ennek a világnak a törvényeit erőlteti rá másokra. Manapság egyre többet hallani ilyen esetekről, ahol egy eltorzult értékrendszerrel rendelkező ember tart fogva valakit - és igencsak megrázó volt egy ilyen ember fejébe látni egy előadás erejéig.
Emellett zseniálisnak tartottam, hogy Mark őrületének nemcsak az igazán beteges és felkavaró oldalát mutatták be, hanem annak vicces, olykor nevetséges oldalát is.
Egyik pillanatban könnyes szemmel nevettem, a következőben elborzadva és tűkön ülve vártam, hogy hogyan alakulnak az események. Ezt a kettősséget eddig nem sokszor éreztem egy darab vagy akár film megtekintése közben. Ezt véleményem szerint igen nehéz elérni...szép munka, gratulálok.
-
-
After the End
-
Hozzászólás időpontja: 2009. 01. 29., 16:57 írta Holló-Vaskó Péter
-
A darabról, ami posztapokaliptikus drámának indult, időközben kiderült, hogy egy perverz által irányított klausztofóbia-vízió... ahogy a menyasszonyom mondta a darab egyik igencsak sötét pillanatában: "Ezt még csak elkapcsolni sem lehet..."
Csakúgy, mint a főszereplőnő! Amikor bezárnak, össze vagy zárva egy rémálmodból előlépő alakkal, nem tudsz elfordulni, nem tudsz felállni és távozni, nincs lehetőséged távolságot teremteni kettőtök közé... ez a legsötétebb az egészben. Nincs menekvés, nincs kilépés a mátrixból - mert a mátrix eluralt mindent, a csapóajtót is... Pedig mennyire beleszokott a modern ember a kontroll érzésébe! Csak úgy, mint Louise: uralkodott a társaságán, az életén minden téren. S amikor elvesztette a kontrollt, halálra rémült, és oylan dolgokra ragadtatta magát, amiket soha nem tett volna meg egyébként.
És Mark? Aki életében először kerül kontrollhelyzetbe, jut hatalomhoz? Azonnal a végsőkig megkísérli kihasználni azt, fokozatosan elvéve mindent: erőt, emberséget, önmagát Louise-tól, és csak a szerencse kíméli meg a lányt attól, hogy az életét is elveszítse.
Mennyire valószerű helyzet! Egy férfi és egy nő küzd kétségbeesetten hangzatos célokért, egymásért - egymás ellen. Hány kiüresedett házasságban így van ez! Hány boldogtalan, eluralt, tönkretett házastárs sóhajtja bele az éjszakába: "Ezt még elkapcsolni se lehet"?...
-
-
zsákutca
-
Hozzászólás időpontja: 2008. 11. 05., 17:32 írta FeHér ElepHánt
-
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
ZSÁKUTCA Magács László
Ketten egy bunkerben, atomrobbanás után, a sugárveszély miatt két hétig összezárva. Fé-
lig-meddig barátok, de férfi-nő esetben elég veszélyes a belső helyzet is. Magács László
racionális visszafogottsággal, fokozatosan sűríti a feszültséget, bátran építve két nagysze-
rűen megválasztott színészére, az ex-Krétakör két nagyágyújára. Rába Roland a felismer-
hetetlenségig átlényegülve, orátori hangját rejtve, petyhüdtté szürkülve hozza a fruszt-
rált jelentéktelenség nyomott figuráját, merő ellentéte az élesnyelvű, jó kiállású széplány
Láng Annamária megformálásában. A gyorsan pergő, csattanós jelenetek egyre több kon-
fliktust sejtetnek, az összezártság, a félelem, a bizonytalanság légköre egyre vészterhe-
sebb. A nyitó és átkötő zenék brutális hangereje, mely minduntalan szétszaggatja a dráma
szövetét, irritálva a közönséget s a játszókat, nyilván a hangosztály eszement önkénye, hi-
szen az a rendező, ki mintaszerűen építette fel a szereplők párviadalának apokaliptikus ví-
zióját, nem szorul ilyen olcsó külsőségekre, nem rombolja szét darabját akusztikus terror-
bombázással. Nem Rába Roland hibája, hogy a szerep értelmezésében akadnak homályos
foltok, alakítása így is újabb szín terjedelmes bűnözői palettáján, most már egy Jágót vá-
runk és két Richárdot... Végre újra maradéktalanul örülhetünk Láng Annamária elemen-
táris játékának, mely a heves indulatok, szélsőséges gesztusok, a rettegetéstől a vad düh-
kitörésig terjedő arcjáték elképesztő tűzijátéka. Hangja a rekedt fojtottságtól, a frivol
keménykedésen át, a beletörődés tompaságát érintve ível a vijjogó kétségbeesés őrjön-
géséig, vulkáni mélységeket tár fel, önmagában lenyűgöző!... és még látjuk is: Sirályröpü-
lés, de már a sztratoszférában! Befejező monológjában az eddig sokszor hiányolt egyenle-
tes, nyugodt, kisimultságában is izgató hangvételt is megtalálja, mely remélhetőleg a jövő-
ben is tovább gazdagítja kifejező eszközeinek bámulatos arzenálját.
-
-
Zsákutca
-
Hozzászólás időpontja: 2008. 10. 21., 15:11 írta Sáfár Ádám
-
Ez a darab nagyon komoly volt... Barátnőmmel alig kaptunk levegőt utána - ezt az élményt emészteni kell egy pár napig. Nem is emlékszem, hogy valaha jelentett-e nekem ekkora élményt egy kétszemélyes darab. Egyszer láttam a Száz év magányt a Vígszínházban, az volt rám ekkora hatással, de azt 15 színésszel csinálták. Le a kalappal mindkét színész előtt, komolyan a székembe szögeztek arra a másfél órára...
-
bejelentkezés
